Ezt most épp a Newark-New York vonaton írom.
Megérkeztünk utazásunk azon állomására, amihez az egészet időzítettük: Halloween.
Tudom hogy sokaknak vegyes, vagy akár vegytelen negatív érzései vannak ezzel az ünneppel kapcsolatban, de azt kell hogy mondjam, ez hihetetlen király egy élmény!
Eszkóéknak voltak jelmezei, úgyhogy a felnőttek is beöltöztek - szolidan. A gyerekek meg komolyabban. Aztán irány a “város”központ, ahol a parkolóban már vártak ismerősök, úgyhogy egy nagyobb csapat együtt indult el házról házra, csokit KÖVETELVE. Ez utóbbit a gyerekek csináltak, a felnőttek meg horgonyoztak az utcán.
A legtöbb ház rendesen fel is volt díszítve, sok helyen ki volt rakva a csokis bödön (amiből a tahóbb / nagyobb gyerekek néha több marékkal is vettek), és egész sok helyen kint várt a házigazda, hogy személyesen fogadja a gyerekeket.
Lia az első félénkebb próbálkozás után totál ráfókuszált a célra (csoki), és onnan kb nem lehetett megállítani! Általában Zazival, vagy a nagylányokkal, néha egyedül rohant a házakhoz és “kiabálta” hogy trick or treat! Zizi félénkebb volt, ő sokáig csak Csillu kezét fogva mert menni, de aztán ő is begyorsult.
Ahogy a nap ment egyre lejjebb, egyre nagyobb lett a tömeg az utcákon. Néhány hivatalos épületnél full rendezvény / haunted house is volt, óriási hangulattal, tailgatinggel, rendőrökkel-tűzoltókkal. Eegy figura hagyományosan minden évben heteket tölt el azzal, hogy az ő kertje egy igazi horrorkert legyen (videó itt). Le is zárják miatta az egész utcát, hogy nyugodtan elzarándokolhassanak oda a helyiek.
Leszállt az este, kezdtünk fázni, úgyhogy megnéztük a horror kertet, aztán hazamentünk melegedni, csokit szortírozni, meg erőt gyűjteni. Ezután Liával, Eszkoval, Attilával meg Zazival még mentünk egy kört a szomszédos házakhoz. A szomszédos itt azt jelenti, hogy néhány száz méterre vannak a házak az erdős területen, mi az utcán sétálunk, a gyerekek meg fel-le rohangálnak a dombon a házakhoz a koromsötétben. Ott a környéken lakik egy volt PwC-s kollegám is, aki Zsófi legjobb barátjának az apukája (Brian), őket is meglátogattuk. Aztán irány haza, még egy kis dumálás a konyhában és alvás.
Érdekes módon ez nem hivatalos ünnep itt, úgyhogy reggel korán kelés, mert jön az iskola és munka.
Elképesztően sok a kép meg a videó, meg sem próbálom rendesen összefoglalni, de azért néhányat kirakok.
 |
| Elsőbálozók |
 |
| A teljes csapat - helyi magyarokkal kiegészülve |
 |
| Pókica <3 |
 |
| Készül a smink |
 |
| Az első siker extázisa! |
 |
| Vonul a csapat |
 |
| Nagyon tetszett mindenkinek a pókjelmez |
 |
| Mike Ditka, a Bears legendás edzője |
 |
| Én azt hittem, hogy csak a csirkével fotózkodom |
 |
| Rapperek, ördögök, pókok, macskák |
 |
| Még pók - egy vidám, két apja miatt szégyenkező |
 |
| Pálcikaember az egyik legnépszerűbb háznál |
 |
| Az ördögöt strichelésen kapták a zsaruk |
 |
| Ennyit lehetett kb. látni a vége felé |
 |
| <3 |
 |
| Az árnyékok tényleg bogarak! |
 |
| A horrorkert |
 |
| Azok a szellemek pörögtek-forogtak |
 |
| Számvetés |
 |
| Kis erősítés |
 |
| Késői vendégek fogadása - Lia is osztogatott lelkesen! |
 |
| Két komoly tanácsadó |
 |
| Esti bandázás a környéken |
 |
| Pókica megtekinti Eszkóék házát, ami éjszaka is csodaszép |
Sajnos a fotók nem igazán adják át a kavalkádot meg a jókedvet, de videót vágni nem fogok most, úgyhogy egyelőre ennyi. Minden esetre nagyon örülök (meg Eszkóéknak nagyon hálásak is vagyunk!), hogy ezt az élményt megtapasztalhattuk, a gyerekeknek meg core memory, unlocked - ahogy a fiatalok MANAPSÁG mondják.
