Trick or treat!

Ezt most épp a Newark-New York vonaton írom.

Megérkeztünk utazásunk azon állomására, amihez az egészet időzítettük: Halloween.

Tudom hogy sokaknak vegyes, vagy akár vegytelen negatív érzései vannak ezzel az ünneppel kapcsolatban, de azt kell hogy mondjam, ez hihetetlen király egy élmény!

Eszkóéknak voltak jelmezei, úgyhogy a felnőttek is beöltöztek - szolidan. A gyerekek meg komolyabban. Aztán irány a “város”központ, ahol a parkolóban már vártak ismerősök, úgyhogy egy nagyobb csapat együtt indult el házról házra, csokit KÖVETELVE. Ez utóbbit a gyerekek csináltak, a felnőttek meg horgonyoztak az utcán. 

A legtöbb ház rendesen fel is volt díszítve, sok helyen ki volt rakva a csokis bödön (amiből a tahóbb / nagyobb gyerekek néha több marékkal is vettek), és egész sok helyen kint várt a házigazda, hogy személyesen fogadja a gyerekeket. 

Lia az első félénkebb próbálkozás után totál ráfókuszált a célra (csoki), és onnan kb nem lehetett megállítani! Általában Zazival, vagy a nagylányokkal, néha egyedül rohant a házakhoz és “kiabálta” hogy trick or treat! Zizi félénkebb volt, ő sokáig csak Csillu kezét fogva mert menni, de aztán ő is begyorsult. 

Ahogy a nap ment egyre lejjebb, egyre nagyobb lett a tömeg az utcákon. Néhány hivatalos épületnél full rendezvény / haunted house is volt, óriási hangulattal, tailgatinggel, rendőrökkel-tűzoltókkal. Eegy figura hagyományosan minden évben heteket tölt el azzal, hogy az ő kertje egy igazi horrorkert legyen (videó itt). Le is zárják miatta az egész utcát, hogy nyugodtan elzarándokolhassanak oda a helyiek.

Leszállt az este, kezdtünk fázni, úgyhogy megnéztük a horror kertet, aztán hazamentünk melegedni, csokit szortírozni, meg erőt gyűjteni. Ezután Liával, Eszkoval, Attilával meg Zazival még mentünk egy kört a szomszédos házakhoz. A szomszédos itt azt jelenti, hogy néhány száz méterre vannak a házak az erdős területen, mi az utcán sétálunk, a gyerekek meg fel-le rohangálnak a dombon a házakhoz a koromsötétben. Ott a környéken lakik egy volt PwC-s kollegám is, aki Zsófi legjobb barátjának az apukája (Brian), őket is meglátogattuk. Aztán irány haza, még egy kis dumálás a konyhában és alvás.

Érdekes módon ez nem hivatalos ünnep itt, úgyhogy reggel korán kelés, mert jön az iskola és munka. 

Elképesztően sok a kép meg a videó, meg sem próbálom rendesen összefoglalni, de azért néhányat kirakok.

Elsőbálozók

A teljes csapat - helyi magyarokkal kiegészülve

Pókica <3

Készül a smink

Az első siker extázisa!

Vonul a csapat

Nagyon tetszett mindenkinek a pókjelmez

Mike Ditka, a Bears legendás edzője

Én azt hittem, hogy csak a csirkével fotózkodom

Rapperek, ördögök, pókok, macskák

Még pók - egy vidám, két apja miatt szégyenkező

Pálcikaember az egyik legnépszerűbb háznál

Az ördögöt strichelésen kapták a zsaruk

Ennyit lehetett kb. látni a vége felé

<3

Az árnyékok tényleg bogarak!

A horrorkert

Azok a szellemek pörögtek-forogtak

Számvetés

Kis erősítés

Késői vendégek fogadása - Lia is osztogatott lelkesen!

Két komoly tanácsadó

Esti bandázás a környéken

Pókica megtekinti Eszkóék házát, ami éjszaka is csodaszép

Sajnos a fotók nem igazán adják át a kavalkádot meg a jókedvet, de videót vágni nem fogok most, úgyhogy egyelőre ennyi. Minden esetre nagyon örülök (meg Eszkóéknak nagyon hálásak is vagyunk!), hogy ezt az élményt megtapasztalhattuk, a gyerekeknek meg core memory, unlocked - ahogy a fiatalok MANAPSÁG mondják.