Az utolsó kalandos nap - és Brünhilda!

Na, csak hamar-hamar, mert ez a nap is sokkal hosszabb lett, mint terveztem.

Szóval a vonat elvitt Zell am See-be, ami egy kis alpesi paradicsom Kaprun mellet. Ott "várt" a szállásom, végre ágy, tusolás, alvás!! Aztán lefekvés, egy mp múlva csörög az óra: letelt a 9 óra, reggel 6:45, irány Murau! Gyors tusolás, izgulás, reggeli, izgulás, buszállomás, izgulás, magyarokkal találkozás, nekem segítés, Kaprunba buszozás, senki nem ott levés, hidegben ténfergés, izgulás, végül más kereskedés megtalálás.

Minden könnyen menés, Brünhilda átvétele, cicomázásra fél óra várás. Ismerkedés, elindulás, 500km vezetés, egy töltés, 7 óra alatt. Család bepakolás, régi kocsiból átpakolás, két bőrőnd két kisbőrönd bepakolás probálás a sötétben az udvaron, nem sikerülés, okoskodás, anyázás. Elindulás, Bábolnánál töltés - 5% töltöttség, esti autópálya mellet, egész család, tele kocsi, reggel iskola/óvoda/konferencia előadás Kecskeméten - aztán BENG, töltő nem működés, szívroham kapás. Több töltő, majd alternatív megoldáson gondolkodás, végül fél óra telefonos segítség, összes létező dolog és töltők újraindítása után mégis sikeres töltés. (Az amúgy milyen, hogy egy úton egy vonat és egy töltő is elromlik? Zeusz valamiért nagyon berághatott rám...)

Még másfél óra hazavezetés, parkolóba nem beférés, centizés, lehúzott ablakkal végül mégiscsak beparkolás, gyerek fektetés, kocsi töltése a Marczibányin, holnapi konferencia előadás prezentáció átnézés, kiküldés, garázs átkonfigurálása - már csukott ablakkal is parkolás, tusolás, blogírás, lefekvés 1-kor.

Mindenkinek köszi a figyelmet, több poszt már nem lesz, maximum Csilla fotóiból egy fotós. Vagy egy besztof. De más tényleg nem!

Fotók:

Tamáska szerint nem családias, szerintem meg igen!

A See a Zell am See-ből

Alpesi BMW kereskedés

Rendszám nélkül még jobban mutatott

2.3t, kell a fékerő

Itt is voltak színes őszi fák!

Meg Havas Henrik is!

Jóleszazúgy!

A karosszéria még kifér, a felhúzott ablak már nem. Még jó, hogy le lehetett húzni, mert egyébként vagy nem tudok parkolni, vagy a kocsiban kell aludnom!

Erre bezzeg van esze: éjjel 11-kor a lekókadt avókádó fa öntözés utáni feltámadásának timelapse dokumentálására!

Ja, a kocsit hívják Brünhildának. Női hangon is beszél, és lehet tőle mindenfélét kérni, a gyerekek imádják!

Au revoir!

New York - Győr - Kaprun

Az addig rendben megvolt, hogy rendben hazarepültünk Bécsbe úgy nettó egyórás alvással a putri newarki reptérről, csomag nem késett, gyerekek nem hánytak. Ráadásul mostanában nagyon erős a jetstream, úgyhogy 1000km/h-val jöttünk, a 8,5 órásra tervezett út csak 7,5 órás lett.

Győrbe vissza kocsival, lerakni a családot, aztán irány Kaprun, ahol elvileg az új autóm vár (ne kérdezd!), mindőssze 7 óra - 3 vonat és egy buszjárat távolságra! Mókival együtt vállaltuk volna ezt a kalandot, de sajnos ő egy nappal hamarabb lebetegedett, így nem tudott jönni. Azt még így is bevállalta (szuper vagy, Móki!) hogy a szükséges iratokat, rendszámtáblát, mindent, kihozott az bécsi állomásra. Kis újratervezés és újraszervezés után elindultam hát Győrből, leheletnyit kómásan, állomáson Mókival találkozva a hosszú útra.

Már Hegyeshalomnál rakoncátlankodott a RailJet (jól kezdődik), de az első csatlakozás elég kövéren volt számolva, úgyhogy akadály nélkül mentem bele a második viszonylatnak (Bécs-Schwarzach-St. Veit), de Salzburgban megint rostokoltunk, úgyhogy küldött egy emailt az ÖBB, hogy nem fogok tudni csatlakozni, mert a Rex3 vonat nem vár, a sorompó áll. Úgyhogy leszálltam itt, a méltán híres Golling-Abtenau állomásán, valahol az Alpokban, hogy majd egy következő vonatot elkapjak. Na a RailJet akkor meg is adta magát, úgyhogy most már nem is vagyok egyedül, a többi utas már kis közösséget alkot ezen a hangulatos kis állomáson. A szállásomról a recepciós elment aludni, de volt olyan kedves, hogy egy lockerbe berakta a kártyámat.

Remélem reggel a negyedórás buszutat nem fogom beszopni, meg aztán az ügyintézést a kocsival, mert ennek az amúgyis igen frusztráló kétéves kocsiraváró maratonnak már így is igen hosszúra nyúlik a célegyenese... 

Esti kilátás az Alpok hegyeire

Natasakampusozás

Délutáni kilátás az Alpok hegyeire

Mokival Hauptbahnhofon <3

Nyunyi Simcity a göpzajról

Kb 30 órája úton, de már nemsokára (remélem) ágyban leszek!!

"Haza"érkeztünk!

Na igazából nem ÚGY, de két sarokra a régi házunktól, itt Nyunyiban, szóval tényleg olyan egy kicsit, mint hazajönni. Majdnem olyan, mint Mekszikó.

Aki követte a Ma New Yorkban c. blogot, annak ismerős lehet a Hearst Tower (középen)
Tőle jobbra épp kilátszik a mi régi házunk (Symphony House)
Amúgy a szobánk a 33.-on van, az elég faja, de kb 20nm.

Na de ne rohanjunk annyira előre. Reggel felvirradt a búcsúzás napja, úgyhogy a korábban megszokott 26 fok helyett el is kezdett ömleni a hó! :) Eszkó csinált nekünk tojásos avokádót, meg volt idő még beszélgetni, mert ma nem dolgozott, úgyhogy jól indult a nap! Aztán viszont összepakoltunk és elindultunk.

Idefelé már nem sok állomást iktattunk be, csak Sleepy Hollow-i temetőt, ahol a fejnélküli lovas kószál éjjelente, meg ahol a regény írója is el van temetve (Washington Irwing). Meg itt van még Walter Chrysler meg az egyik legnagyobb amerikai filantróp Andrew Carnegie sírja is. Meg itt van William Rockefeller mauzóleuma is - aki szerény temetést kért, de úgy látszik, nem hallgattak rá.

Aztán elmentünk a Bronxba, hogy megnézzük a Kossuth sugárutat. Utána irány a szállás, csomagok és család kidobása, majd irány a reptér, kocsit leadni, de előtte még megtankolni. Kétszer, de nem is akarom leírni...

Innen már csak egy AirTrain, egy vonat, egy metró és egy kis séta és kis közért látogatás kellett, hogy családújraegyesítést tartsunk, és kis pihi után körbenézzünk a Times Square-en, ha már itt vagyunk. Szép volt, elég is volt. Most meg már mindenki alszik, de én legalább utolértem magam! Jesz! (így mondják itt, New Yorkban, azt, hogy "igen!").

Reggeli hangulat

Reggeli hóesés

Végre sikerült rendes színes erdőt fotóznom!!

Ezért nem kellett volna 1140 mérföldet autózni...

Carnegienek sikerült szuper szerény sírt állítani

Rockefellernek nem annyira

Kossuth sugárút a Bronxban

szokásos

templom

Penn Station - bezzeg amikor még mi vártuk itt a LIRR-t Cucukával, akkor szuper putri drogostanya volt!

Pindúr Pandúrok Paw Patrollal

Times Square szelfi

Día de los Muertos

Disney Store

Gyagyások sorban állnak

Szállónk