Showing posts with label híd. Show all posts
Showing posts with label híd. Show all posts

Tuesday, October 31, 2023

Eszkóéknál

Tegnap kicsit kirándultunk a Hudson-völgyben, aztán megérkeztünk Eszkóékhoz Knediketbe, aztán pihentünk és beszélgettünk - azért is nem írtam. Meg tököt is faragtunk, azért sem. Meg ettünk végre rendes főtt kaját, mert Eszkó főzött finomat!

Most délelőtt a felnőttek dolgoznak, a gyerekek iskolában vannak, úgyhogy Liával tanulunk, Zizi meg játszik. Meg néhány tucat fotót is készítettem, ugyanis Eszkóék háza álomszép kívül-belül, és a világ egyik legszebb környékén van!

Ma lesz Halloween, megyünk majd trick or treatezni, a gyerekek ezt várják már hónapok óta! :) Szerencsére ma nem esik az eső, hanem süt a nap, amit az alábbi, reggeli képek demonstrálják is!

Eszkóék háza meseszép!



Halloweeni dekoráció


Reggeli kávé

Tanulás ügyesen

Tökfaragás 1

Tökfaragás 2

Eszkóék lánya, Zsófi, nagyon sokat úszik, aminek meg is van az eredménye: most épp állami #1 100 pillangón(!)

Eszkóék fia, Zazi, érkezik haza az iskolabusszal

Bear Mountain bridge

Bear Mountain

Bear Mountain

Boscobel House - kilátás a Hudsonre

Az időjárás nem volt kegyes velünk


Ez már megint itt - a tökfaragás eredménye

A balszélső egy sárkány, ami nagyon nagyra tátja a száját

Wednesday, October 25, 2023

Baaahstn

Ma városnézés volt. 

Reggeli kilátás

Rendőrségi ladik

Kiccsalád USS Constitutionnal a háttérben

A Leonard P. Zakim Bunker Hill Memorial Bridge név annyira frappáns

200 évig(!) volt szolgálatban

A minusz második szint egy kicsit alacsony


1812-ben 5 brit hadihajót lőtt ki

A USS Cassin Young 2 kamikaze-találatot is kapott a II. VH-ban

Pedig Csillu mindent megtett, hogy kilője őket

A navigációs szoba


Az ágyu árnyékából készül a fotó

Itt építették a csatahajókat

Hajókázás vissza a belvárosba

Baaahstn

Ott úszkálnak a fókák! Ingyen!

Belváros, Custom House toronnyal, amiben most egy Marriott szálloda van

A két legfontosabb New England-i kaja: Lobsta roll és Clam chowda (ez utóbbi egy sűrű kagyló krémleves, amilyen borzasztóan hangzik, olyan finom!)

Quincy market régen piac, ma food court

Az nem létezik, hogy John Hancocknak tényleg ilyen emlékművet emeltek (angolul: erected) :D :D :D

Zizi életében először majdnem végigment!

Massachusettsi országház


Boston Common, Amerika legrégebbi parkja

Ez te szép lehet, ha nincs leeresztve a víze

Nekem 16000 lépés az Zizinek olyan 25ezer lehet, nem lesz gond az alvással

Videó a végére: Kiskrumplik mókusvadászaton

Mégsem a végére, mert este még leugrottam 1-2 gintonicra egy helyi sportbárba, hogy dumál jak egy régi kollégámmal, Hámori Eszterrel, aki bostoni lakos. Szokás szerint az én csapatom vesztett.


Az 1970-es Stanley Cup-nyertes Boston Bruins emlékműve. Ha a fotón nem jönne át: szép

A stadionba ezen a felhőkarcolón át vezet az út

Saturday, October 21, 2023

GoPro timelapse az utazásról

Rendeltem kaját, megbédeltünk, most meg csendespihenő van. Úgyhogy a telcsimmel összevagdaltam azt, amit a GoPro felvett a tapadókorongos rögzítő adta új lehetőségekkel.

Nehezített pálya

Szóval Csillu hiába volt Zizivel szerdán orvosnál, péntek hajnalra csak belázasodott, aztán az egész úton szegény nagyon bágyadt volt. A repcsit is összehányta, és csak a Nurofen tartotta benne a lelket. Most reggel van itt a szállóban, ami egy igazi kisvárosi szálloda Islip közigazgatási negyedében. Körben minden beton. Zizi most is lázas, Dr. Csillu diagnózisa és a fotografikus bizonyíték alapján tüszős mandulagyulladása van. Úgyhogy most telefonos segítséget kértünk az orvostól, hogy használjuk-e a tarcsiba hozott antibiotikumot.

Tegnap amúgy minden rendben ment, beengedtek a zusába, ami így kb. 15-ötszörre is izgulós.


Aztán felvettük a bérelt autót, ami természetesen tank méretű, Csillu ki se lát belőle! :D


, vártunk egy kicsit, hogy a migrénszerű hirtelen jött fejfájásom elmúljon, és a szakadó esőben, nem igazán működő GPS-szel beálltunk a New Jerseyt és New Yorkot is teljesen megbénítő péntek délutáni csúcsnak.

George Washington Bridge

Az amúgy másfél órás út ilyenkor 2,5-3 órát tart, nekünk elég volt 2,5. Észak fele mentünk, mert úgy volt gyorsabb. 

Este aztán a 20 órás út után kimostuk a lehányt nyuszit meg ruhákat, szereztünk ágyneműt, aztán megpihentünk.



Ma meg ma van. Megnéztük a patkódobáló verseny közvetítést, Zizi feléledt a Nurofentől, úgyhogy megyünk reggelizni, és várjuk hogy a gyermekorvos válaszoljon.

Az utolsó kalandos nap - és Brünhilda!

Na, csak hamar-hamar, mert ez a nap is sokkal hosszabb lett, mint terveztem. Szóval a vonat elvitt Zell am See-be, ami egy kis alpesi paradi...