Az utolsó kalandos nap - és Brünhilda!

Na, csak hamar-hamar, mert ez a nap is sokkal hosszabb lett, mint terveztem.

Szóval a vonat elvitt Zell am See-be, ami egy kis alpesi paradicsom Kaprun mellet. Ott "várt" a szállásom, végre ágy, tusolás, alvás!! Aztán lefekvés, egy mp múlva csörög az óra: letelt a 9 óra, reggel 6:45, irány Murau! Gyors tusolás, izgulás, reggeli, izgulás, buszállomás, izgulás, magyarokkal találkozás, nekem segítés, Kaprunba buszozás, senki nem ott levés, hidegben ténfergés, izgulás, végül más kereskedés megtalálás.

Minden könnyen menés, Brünhilda átvétele, cicomázásra fél óra várás. Ismerkedés, elindulás, 500km vezetés, egy töltés, 7 óra alatt. Család bepakolás, régi kocsiból átpakolás, két bőrőnd két kisbőrönd bepakolás probálás a sötétben az udvaron, nem sikerülés, okoskodás, anyázás. Elindulás, Bábolnánál töltés - 5% töltöttség, esti autópálya mellet, egész család, tele kocsi, reggel iskola/óvoda/konferencia előadás Kecskeméten - aztán BENG, töltő nem működés, szívroham kapás. Több töltő, majd alternatív megoldáson gondolkodás, végül fél óra telefonos segítség, összes létező dolog és töltők újraindítása után mégis sikeres töltés. (Az amúgy milyen, hogy egy úton egy vonat és egy töltő is elromlik? Zeusz valamiért nagyon berághatott rám...)

Még másfél óra hazavezetés, parkolóba nem beférés, centizés, lehúzott ablakkal végül mégiscsak beparkolás, gyerek fektetés, kocsi töltése a Marczibányin, holnapi konferencia előadás prezentáció átnézés, kiküldés, garázs átkonfigurálása - már csukott ablakkal is parkolás, tusolás, blogírás, lefekvés 1-kor.

Mindenkinek köszi a figyelmet, több poszt már nem lesz, maximum Csilla fotóiból egy fotós. Vagy egy besztof. De más tényleg nem!

Fotók:

Tamáska szerint nem családias, szerintem meg igen!

A See a Zell am See-ből

Alpesi BMW kereskedés

Rendszám nélkül még jobban mutatott

2.3t, kell a fékerő

Itt is voltak színes őszi fák!

Meg Havas Henrik is!

Jóleszazúgy!

A karosszéria még kifér, a felhúzott ablak már nem. Még jó, hogy le lehetett húzni, mert egyébként vagy nem tudok parkolni, vagy a kocsiban kell aludnom!

Erre bezzeg van esze: éjjel 11-kor a lekókadt avókádó fa öntözés utáni feltámadásának timelapse dokumentálására!

Ja, a kocsit hívják Brünhildának. Női hangon is beszél, és lehet tőle mindenfélét kérni, a gyerekek imádják!

Au revoir!

New York - Győr - Kaprun

Az addig rendben megvolt, hogy rendben hazarepültünk Bécsbe úgy nettó egyórás alvással a putri newarki reptérről, csomag nem késett, gyerekek nem hánytak. Ráadásul mostanában nagyon erős a jetstream, úgyhogy 1000km/h-val jöttünk, a 8,5 órásra tervezett út csak 7,5 órás lett.

Győrbe vissza kocsival, lerakni a családot, aztán irány Kaprun, ahol elvileg az új autóm vár (ne kérdezd!), mindőssze 7 óra - 3 vonat és egy buszjárat távolságra! Mókival együtt vállaltuk volna ezt a kalandot, de sajnos ő egy nappal hamarabb lebetegedett, így nem tudott jönni. Azt még így is bevállalta (szuper vagy, Móki!) hogy a szükséges iratokat, rendszámtáblát, mindent, kihozott az bécsi állomásra. Kis újratervezés és újraszervezés után elindultam hát Győrből, leheletnyit kómásan, állomáson Mókival találkozva a hosszú útra.

Már Hegyeshalomnál rakoncátlankodott a RailJet (jól kezdődik), de az első csatlakozás elég kövéren volt számolva, úgyhogy akadály nélkül mentem bele a második viszonylatnak (Bécs-Schwarzach-St. Veit), de Salzburgban megint rostokoltunk, úgyhogy küldött egy emailt az ÖBB, hogy nem fogok tudni csatlakozni, mert a Rex3 vonat nem vár, a sorompó áll. Úgyhogy leszálltam itt, a méltán híres Golling-Abtenau állomásán, valahol az Alpokban, hogy majd egy következő vonatot elkapjak. Na a RailJet akkor meg is adta magát, úgyhogy most már nem is vagyok egyedül, a többi utas már kis közösséget alkot ezen a hangulatos kis állomáson. A szállásomról a recepciós elment aludni, de volt olyan kedves, hogy egy lockerbe berakta a kártyámat.

Remélem reggel a negyedórás buszutat nem fogom beszopni, meg aztán az ügyintézést a kocsival, mert ennek az amúgyis igen frusztráló kétéves kocsiraváró maratonnak már így is igen hosszúra nyúlik a célegyenese... 

Esti kilátás az Alpok hegyeire

Natasakampusozás

Délutáni kilátás az Alpok hegyeire

Mokival Hauptbahnhofon <3

Nyunyi Simcity a göpzajról

Kb 30 órája úton, de már nemsokára (remélem) ágyban leszek!!

Már a gépen hazafelé

Az mennyire okos, hogy felszállás előtt fél óráig kell a gépen ülni, de a kistévét nem lehet nézni?! A naplementében a sötét háttér előtt arany színben izzottak Manhattan felhőkarcolói. Fotózni sajnos nem igazán lehetett, de hihetetlen látvány volt!

Na mindegy. Austrian O90 a járatunk, holnap reggel 8:15-re érünk Bécsbe. Megnézem, van-e máról valamennyire érdekes kép. Igazából csak a régi házunk lobbyjába mentünk látogatóba, meg a Rockefeller Centernél néztük meg a karácsonyi készülődést, meg ittunk kávét. 

Régi kép újragondolva 

A Deloitte iroda

Saks karácsonyi dekoráció 

Irány a reptér - kivételesen nem volt esély, hogy lekéssük, szerencsére 

Házifeladat készítés

Élőben nagyon feltűnő volt, így csak kása: a baloldalsó pálcika a Central Park Tower, jobbra a WTC is kivehető

Húszezer lépés a Parkban

Ma lementünk a Parkba, meglátogattuk a helyszíneket, ahol három éve a legtöbb időt töltöttük (főleg ugye COVID idején nem volt túl sok más opciónk, mint a Park.) Útvonal: Broadway - Hecksher Playground - The Pond - Central Park Zoo - Sheep Meadow - Bethesda Terrace - Ladies Pavilion - American Museum of Natural History (10 perc helyett 2 óra) - Summit Rock - UWS. Összesen 8 órát vett igénybe, és igen-ingen fárasztó volt. 

A séta utolsó állomása a 90. utcánál volt, találkoztunk Bálintékkal (akiknek a különleges Múzeumi programot köszönhetjük), és vacsiztunk egyet. Sajnos nagyobbik lányuk, Hanna, lebetegedett, úgyhogy őt és Juditot nélkülöznünk kellett. Vacsi után lementünk még a Times Square-re kicsit vásárolni meg a gyerekeknek bámészkodni. A Times Square-re már teljesen visszatért az élet, full őrültek háza volt. Szegény Zizi csak seggeket meg lábakat látott, úgyhogy végül a nyakamból élvezhette a séta utolsó részét.

Most aludni kell, mert holnap már megyünk haza, kell az NRG. Nap végére 26 ezer lépés jött össze, ami a gyerekek lépéshosszával számolva legalább 35 ezer nekik. Úgyhogy csak gyorsan bedobok néhány képet:

Felhőkarcolózás meg korizás

Ez volt a mai nap. Szuper volt! Macy's-be is mentünk, és üres kézzel(!) jöttünk ki.

Többet nem írok, viszont vannak videók is!

The Edge, azaz a 30 Hudson Yards - oda mentünk föl, a 101-edik emeletre

Van rajta egy ilyen lukas rész, elég para

Jó a kilátás

A régi házunk az Edge-ről (Lia feje mellett)

Visszatekintő: Az Edge a régi házunkból (balra)

Sokat kellett várni erre a gyagyás fotóra...

Moynihan Train Hall - a régi főposta átalakításával jött létre 

Igazi New York-i művészet: 20 méteres bálna a Broadwayn

A koripálya, háttérben az art deco egyik csúcsa:
az American Radiator Building (magyarul: Amerikai Radiátor Építés)
Meg persze az ESB, ami szintén art deco

Kiskrumpli életében először korcsolyázik

Lia már nagyon ügyesen nyomja

Csillu is korizott, úgy 15 év kihagyás után!

Vagánykodás

Még vagánykodás

Túléltük!

Úgyhogy együnk! De babaszékeken!

Egy kis klasszikus Broadway, hogy legyen ilyen is a blogon

A 35. emeleten van a fitnesz klub, elég patent kilátással

Videók (egyelőre csak kettő töltődött föl :( ):